Nagyon
közel a világszínvonalhoz
2006-03-10
A
Banchieri együttes a kiváló éneklést
finom, ízléses színészi játékkal
is kiegészítette a koncerten
Székesfehérvár - Óriási sikert
aratott szerda este a Szent István teremben a reneszánsz és
20. századi kórusmuzsikát megszólaltató nyíregyházi
Banchieri Énekegyüttes.
A
hétfõi Strauss-koncert után két
nappal az idei Mesterbérlet-sorozat záróestje
kínált újabb
elsõrangúnak ígérkezõ programot a
zenebarátoknak.
Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a kisebbik székesfehérvári
hangversenybérlet az elmúlt évek során
kinevelte a maga törzsközönségét, éppen
ezért fájlaltam, hogy ezúttal e családias
jellegû publikumból több ismeros arc is hiányzott.
Márpedig aligha pótolható mulasztás
volt kihagyni ezt a szenzációs hangversenyt!
A kamarazene-bérlet az elmúlt években a
legkitünõbb együtteseket és szólistákat
hozta el városunkba, most elõször hallhattunk
azonban énekegyüttest
a kereteiben; ráadásul rögtön az ország
egyik legjobb kamarakórusát, a két fiatal
hölgybõl és négy úrból álló Banchieri Énekegyüttest.
Az már csak hab volt a tornán, hogy vendégeinek
programjukat egy olyan repertoárból válogatták össze,
melynek néhány fejezetét ritkán van
alkalmunk hallani: az olasz (Palestrina, Gesualdo), az angol
(Tallis, Gibbons, Bartlet), a német (Hassler, Senfl),
a németalföldi (Lassus, Wert) és a spanyol
reneszánsz (Victoria és Encina) mestereinek muzsikája
mellett Farkas Ferenc, Petrovics Emil és Orbán
György a 20. századi és a kortárs magyar
kóruszenét képviselte. Az est végén
a könnyû mûfaj klasszikusai is szót kaptak:
a ráadással
együtt négy Illés- és három
Beatles-szám hangzott fel a mûsor utolsó részében.
A 18 évvel ezelott alakult, azóta nemzetközi
versenyeket nyert és állandóan turnézó,
Szabó Soma vezetésével mûködõ
együttes
névadója Adriano Banchieri (1568- 1634), a Bologna
melletti S. Michele in Bosco-templom és a hozzá tartozó kolostor
szerzetese és orgonistája, utóbb apátja
volt. Szent hivatása mindenesetre nem akadályozta
meg abban, hogy az olasz reneszánsz zene különleges
mûfajának, a vérbõ humorú madrigálkomédiának
egyik legjelentõsebb mestere legyen. Megállapíthattuk,
hogy a fiatal mûvészek nem is választhattak
volna csoportjuk számára méltóbb
névadót:
mind az elmélyült egyházi zenét reprezentáló motetták,
mind a ragyogó világi kompozíciók,
madrigálok és chansonok, mind a kortárs
darabok megszólaltatásában elsõrangú kvalitásokat
mutattak fel. Éneklésüket hallgatva mindenekelõtt
az a professzionális mûhelymunka késztetett
õszinte elismerésre, amellyel az egyénenként
nem feltétlenül elsõrangú hangmatériából
bámulatos összhangban mûködõ, elsõrangú együttest
kovácsoltak ki. A kristálytiszta intonáció,
tökéletes artikuláció és formálás,
széles hangszín- és dinamikai skála
esetükben ráadásul alapos stílusismerettel,
végtelenül rokonszenves színpadi jelenléttel, és
a zenélés a hallgatót azonnal meghódító,
sugárzó örömével párosul
- tétovázás nélkül írom
le: nagyon közel van a világ legjobb együtteseinek
színvonalához, amit ez a nyíregyházi
illetoségû társaság csinál.
A legendás
angol együttes, a nálunk is járt King's Singers
példáját követve a vokális produkciót
finom és ízléses, soha nem túlzott
színészi játékkal egészítve
ki feledhetetlen élményt szereztek fellépésükkel:
mihamarabb szeretnénk újra hallani õket!
(Szabó
Balázs)
