BANCHIERI SINGERS SAJTÓVISSZHANGOK

A Banchieri együttes zenei tüzijátéka

A Banchieri Énekegyüttes egy káprázatos szextett.

Egy magyar együttesrõl van szó, bár nevükbõl ezt nem lehet kitalálni. Csodálatosan énekelnek. A Conviviales közönsége teljes számban volt jelen szerdán mind Louvigny-ban, mind Bully-ban. Ezen a július 14-én is megkapta tüzijátékát - ezúttal zeneit.

Magyarország, Kodály hazája az éneklés földje. Ennek méltó képviselõje ez a hat fiatal énekes, ahogy azt szerda esti, a Louvigny-i templomban és a Bully-i tanyán szervezett ragyogó, ünnepi koncertjük is bizonyította.

A templomban a kortárs magyar egyházi zene gazdagságára kaptunk bizonyítékot. Ezen a területen nincs kiemelkedõ francia zeneszerzõ, nem úgy mint az északi, keleti országokban. Nálunk ritkák a hasonló darabok, olyanok, amilyeneket a szextett is bemutatott. Szerzõik Orbán György, Farkas Ferenc, Nógrádi Péter és fõként Kocsár Miklós.

Zeneileg érzékeny, megragadó dallamok, melyeket csodálatra méltó tudással adtak elõ. Csak bámulni, lenyûgözõdni, elolvadni lehetett az egyik kontra tenor ritka szépségû vagy a tenor kitûnõ hangja hallatán, de fõként a törés nélküli együtténeklés, ami a Banchieri igazi erõssége.

Nem véletlenül választották a játékos kedvû zenész barát, Banchieri nevét. A hat fiatalnak van fantáziája és humora. A koncert második fele, melyet Lassus hangulatosan elõadott "Bon Jour"-jával vezettek be, tehetségük teljes skáláját bemutatta. Jannequin "A madarak éneke" c. darabja volt a csúcs a Conviviales-ban. Az Art et la fugue együttes után most a Banchieri színes változatát hallhattuk.

Minden bizonnyal a híres King's Singers hagyományait követve több brit dallamot is bemutattak, melyek között volt az érzelmes "That lonesome road", majd a lelkes közönség visszahívására/ovációjára a sziporkázó "Obladi, Oblada" a Beatlestõl. Igazi virágcsokor.